Emily Wibberley – Austin Siegemund-Broka: Már nem a tiéd

 A könyv eredeti címe: Always Never Yours

Eredeti megjelenésének az éve: 2018

Oldalszám: 368
Magyarországi megjelenés ideje: 2020

Kiadó neve és helye: Móra, Budapest

Fülszöveg:

A tizenhét éves Megan Harper az örök második, mellékszereplő a saját életében is. Ráadásul exei rendre a vele való szakítás után találják meg a nagy őt. Szerencsére Megan nem az az önsajnáló típus, jobb híján továbblép, ezerrel készül a továbbtanulásra. Jövőre felvételizik az Oregoni Egyetem rendező szakára, ehhez pedig színészi tapasztalatra is szüksége van. A drámacsoport vezetője Jody ráosztja Júliát, minden színésznő álomszerepét. Megan azonban egyáltalán nem akarja ezt elvállalni. Fel kéne nőnie a szerephez, amelyet önbizalomhiánya miatt szíve szerint visszautasítana. A sors azonban mellé rendel egy segítőt, a fiatal és figyelmes drámaírót, Owen Okiát. A fiú drámaírói leckékért cserébe lelket önt a lányba, és szép lassan elhiteti vele, hogy senki más, csak ő lehet saját életének főszereplője és rendezője is. Ez a barátság azonban egy idő után mindkettejük számára egyre többet jelent. Te hogy fejeznéd be ezt a sztorit?

     Számtalan regény létezik a világon, amelyek különböző módon dolgozzák fel Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiáját. Ilyen például Suzanne Selfors - Mentsük meg Júliát!, Leisa Rayven - Hitvány Rómeó vagy Róbert Katalin - 6 hét a világ című kötete. És idetartozik Emily Wibberley és Autin Siegemund-Broka közösen írt regénye, a Már nem a tiéd is. Ugyanis a történet során a diákok nem mást visznek színpadra, mint Rómeó és Júlia drámáját.

     A kötet főhősnője, Megan Harper, akinek nagy álmai vannak. Rendező szeretne lenni. Ehhez felvételt kell nyernie álmai iskolájába, az Oregoni Egyetemre, viszont ára van ennek: szerepelnie kell egy színdarabban. Megan jelentkezik is a dráma csoportjában Rómeó és Júlia egyik szerepére, azonban egy nem várt következmény változtatja meg a hétköznapjait. Vagyis inkább, hogy pontosabban fogalmazzak, egy nem várt szerep, ugyanis az óhajtott Montague-né helyett Júlia szerepét kell magára öltenie. S innentől kezdve Megan napjai egyre érdekesebbé válnak.

Őszintén bevallom, eleinte nem nagyon szimpatizáltam a lánnyal. Egyszerűen ellenszenves volt a viselkedése. Lehet azért, mert könnyelműsége a fiúk iránt nem nagyon jött be nekem. S bár igaz, hogy őt dobták, mégsem törődött a tettei után történt eseményekkel és nem érdekelte, hogy mit gondolnak róla mások. Csak sodródott az árral, így szerzett magának hírnevet, amivel elégedett volt. 

Valójában akkor kedveltem meg igazán Megant, amikor jobban beleláthattam a mindennapjaiba, ezen belül megismerhettem a családját. Innentől kezdve kezdtem megérteni, miért érzi úgy, hogy lecserélhető mindenki számára. Hiszen elég fiatal volt, amikor egy nagy változás bekövetkezett a Harper család életében, aminek az okát pontosan nem tudta, de látta a jeleit, viszont szüleiben lejátszódó érzéseket nem értette. Ezért szerepet játszott nemcsak a színpadon, hanem a való életben is. Senki sem látott át az álarcán, még a legjobb barátnője, Madeleine sem. Egyetlen olyan személy akadt, aki nem hit Megan kreált énjének, akinek megengedte a lány, hogy benézzen az álarca mögé, az Owen Okita volt. 

Az ő személye talán elsőre jelentéktelennek tűnhet, ám ahogy megismerjük őt Megan szemén keresztül, úgy kezd egyre jobban kirajzolódni kicsoda is Owen. Elég visszahúzódó természetű, aki könnyen elveszik saját gondolatai között, illetve egy-egy váratlan pillanatban előrántja a jegyzetfüzetét és írni kezd. Viszont, ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, Owen nemcsak Megannak, hanem az olvasó számára is megmutatja valódi énjét.

Nagyon szeretem a karakterét, mert egy rendes, kedves, ugyanakkor vicces fiút ismerhettem meg benne, aki képes fülig vörösödni, amikor Megan kétértelmű megjegyzéseket tesz neki. A megfelelő támasz a lány számára és a családja számára, hiszen mindig segített a ház körül az édesanyjának, aki egyedül nevelte őt és az öcsét. Valamint a kistestvére is számíthatott rá, főleg, ha leckeírásról volt szó. 

„- Azt, hogy mindenkiből kijöhet néha az idióta Júlia. Vagyis ki kéne jönnie. Mert neki van mersze törődni a dolgokkal, és oké, sok hülyeséget megtesz emiatt, például könyörögni kezd a rendezőjének egy zsúfolt hall kellős közepén valamiért, amit egyáltalán nem érdemel meg - ezen a ponton Jody engedélyez magának egy halvány mosolyt. - Készen állok arra, hogy törődjek a dolgokkal. El akarom játszani Júliát, érted, a többiekért, akikkel együtt dolgoztam és...önmagamért. Tényleg akarom.” 

Maga a történet szép lassan épült fel. Először megismerkedhetünk a főszereplő lánnyal Megannal és beleleshetünk hétköznapi életének minden egyes percébe, miközben a többi szereplővel is találkozhatunk. Ott van például Madeleine, Megan legjobb barátnője, aki tökéletesnek látszik. Határozott, céltudatos és szorgalmas lány, ám van egy hatalmas titka, amit még Megannek sem árul el. Viszont, amikor kiderül ez a lány számára, csalódik a legjobb barátnőjébe, és bevallom, mint olvasó, én is. Madeleine számomra a legpozitívabb és a legbecsületesebb karaktert jelentette, de amikor kifakadt Megannak és bevallotta mit tett a háta mögött, csalódtam benne. Bevallom, Megan helyében nem tudtam volna benne tovább teljes mértékben megbízni. És lehet a lány is így gondolta a szíve mélyén, bár erre nem igazán nem tértek ki a történet során. Valószínűleg Megan szívében mindig is ott lesz az a bizonyos tüske. 

Anthony a kedves, tehetséges, meleg srác, aki mindig számíthatott Megan segítségére. Ugyanakkor elég félénk és határozatlan, amikor álmai férfija a színre lép. Gyakran követett el hibákat, s mikor mérges volt olykor azokon a személyeken vezette le a dühét, akik sokat jelentettek neki. Azonban, ha kellett, mindig bátorított, s ez így volt Megan esetében is, amikor Júlia szerepében tündökölt.

Megan exei nem nagyon kaptak szerepet, kettőt kivéve. Az egyik Tyler, a dráma csoport szépfiúja és sztárja. Miután véget ért a kapcsolata Megannal, folyton rászállt a lányra. Kötekedett vele, amit természetesen Megan nem hagyott. Annak a karakternek a szerepét töltötte be, aki szálka volt az ember szemében. Nem tudtam őt megkedvelni, inkább gerinctelen féregnek tartottam, mint embernek a tettei miatt. A másik fiút viszont nem árulom el, mert nagy szerepet játszik Megan karakterének változásában. 

Természetesen a színen megjelennek a lány szülei is. Főleg az édesapja kap nagyobb szerepet a történetben, de néha az édesanyja is felbukkan. Magan sokat küszködik a jelenlétükben, ami érezhető. Ahogy az is, hogy nem meri elmondani nekik a félelmeit és a múltbéli problémák által felmerült sérelmeit, ami legbelül nagyon is bántja őt. 

    A bejegyzés elején említettem, mennyire hasonlít azokhoz a könyvekhez, amiket felsoroltam. Lehet, pár ember a fülszöveg olvasása után azt gondolja, egy újabb Rómeót és Júliát alakító színész szerelméről lesz szó, de ez nem így van. Tyler és Megan kapcsolata nagyon ellenszenves, azonban a színfalak mögött más páros szerepel a középpontban. 

A Már nem a tiéd olyan történet, amit akkor olvas az ember, ha ki szeretne kapcsolódni. Könnyed, vicces és romantikus regény, amiben el lehet merülni. Tudom, tucat ilyen típusú történet létezik, mégis, ez a könyv valami mást rejt.

Az események szépen csordogálnak a maguk medrében, s a szálak lassan szövődnek össze. Egyáltalán nem éreztem azt a sietséget a tetőpont felé, amit néhány író követ el a regényeiben. Emily Wibberley és Austin Siegemund-Broka egy letisztult, átgondolt történetet alkottak meg az olvasók számára. Igaz, lehetett előre látni, hogy mi lesz a végkifejlett. Számomra az volt az izgalmas a történet során, ahogy a szereplők szépen lassan megkapták a saját happy endjüket. 

Csillagok száma:

Kedvenc idézet: