C. S. Lewis: Narnia ​krónikái - 1.

Fülszöveg:

A Narnia Krónikái a Jó és a Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű.

Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Izgalmas utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban.

A varázsló unokaöccse

Tudni szeretnél valamit Narniáról? Ez az a birodalom, ahol megszólalnak az állatok, ahol a legváratlanabb pillanatban egy boszorkány karmai közé kerülsz, ahol a Jó akaratából új világ születik. Ahová véletlenül keveredik a két barát: Digory és Polly. Ha kinyitod a könyvet, őket kísérheted el e titokzatos világba. Abba a világba, ahol semmi sem lehetetlen.

Mindig is foglalkoztatott, hogyan alakult meg Narnia, mi úton-módon született meg a hely. És végre választ kaptam. Nagyon szeretem magát a filmet, ám el kell, hogy mondjam, a könyv sokkal többet adott, mint képzeltem volna. Igaz, az elején sokat szenvedtem vele. Az első 30-40 oldal kissé nehézkesen ment a számomra, ugyanis túl unalmasnak találtam az egészet. Ám, amikor elérkeztem az izgalmas részekhez, egyre jobban kezdtem érdekelni a könyv. 

A varázsló unokaöccse két fiatal, Digory és Polly nem mindennapjait meséli el, beleszőve pár olyan személyt, akik meghatározó szerepet töltenek be a történet, s majd az elkövetkező részek során. 

A regény elején meg tudhatjuk, hogyan ismerkedett meg Digory és Polly, ami szerintem a maga nemében túl gyors volt. Lehet, hogy én voltam zárkózott gyerek, de nálam nem zajlott ilyen sebesen egy idegennel való összebarátkozás. Azonban az ő esetükbe teljesen máshogy történt minden. Hamar barátokká váltak és együtt játszottak addig a napig, amíg nem találtak egy titkos padlásszobát és pár különleges gyűrűt, illetve bele nem botlottak Andrew Ketterley-be, Drigory nagybátyjába, aki - ha mondhatni ilyet - nem volt ép elméjű. Ő volt az első személy, akitől kicsit tartottam, viszont Andrew lett az az illető is, aki elindította az eseményszálakat. Ugyanis bevezette a gyerekeket egy olyan világba, ahol nem volt bánat, nem volt szomorúság és hangzavar, csak csend, béke és nyugalom. Hogy volt erre képes? Andrew Ketterley mondhatni egy kezdő varázsló volt, aki csak kísérletezgetett, de mivel nem voltak élő alanyai, ezért nem tudta, hogy feltevései igazak-e. Azonban Digory és Polly felbukkanása előny volt a számára, hiszen most már valós embereken is ki tudta próbálni a gyűrűk hatalmát. Ennek a segítségével, vagyis inkább hibája miatt jutott Polly egy olyan helyre, ahol egy erdő terült el öt tóval a közepén. Később Digory is csatlakozik a lányhoz, így együtt fedezték fel a gyűrűk segítségével a területet. Ez addig volt érdekes és izgalmas a számukra, míg egy olyan helyre nem csöppentek, ami tele volt kőszobrokkal, s míg el nem követtek egy hatalmas hibát. És számomra innen kezd csak érdekessé válni a történet. 

 

„- Nesze! Remélem, most már meg vagy elégedve - fújta ki a mérgét Polly. 

- Hát, mindenesetre ezen túl vagyunk - mondta Digory. 

Mind a ketten ezt gondolták, de soha életükben ennél nagyobbat nem tévedtek."

 

Digory Ketterley jószívű, de egy kicsit kíváncsi gyerek, aki mindent megtenne annak érdekében, hogy az édesanyja meggyógyuljon. Polly miatt képes hadakozni a nagybátyával, aki minden lelkiismeretfurdalás nélkül becsapta a lányt. Kalandvágyó énje miatt elmegy egy olyan helyre, ahol még sose jár, ahol megmenti barátját. Kíváncsi természete köszönhetően bajba sodorja mindnyájukat, de képes felelősséget vállalni a tetteiért és tud bocsánatot kérni azoktól, akiket megbántott, akiknek kárt okozott. 

Pollyról külön véleményem nem fogalmazódott meg. Ő is egy kedves, őszinte gyerek, akinek ami a szívén, az a száján, de úgy érzem, a karaktere háttérbe lett szorítva. Lehet, hogy csak nekem tűnik így, de Polly jó formán akkor került központba, amikor Digorynak szüksége volt rá. Azonban azt el kell mondanom, hogy a lány nagyszerű barátja és segítőtársa volt a fiúnak. 

Andrew Ketterley az a karakter volt, akitől kirázott a hideg is. Nemcsak azért, mert önző és nagyra vágyó embernek tartottam, hanem amiért érzéketlenül viselkedett a gyerekekkel szemben. Semmi megbánást sem tanúsított a történtek miatt, sőt még Digoryékat hibáztatta mindenért. Pedig ő volt az egészért a felelős szerintem, hiszen, ha nem lettek volna azok a gyűrűk Pollyék sem kerültek volna arra a helyre és Digory sem ébresztette volna fel Jadist, a királynőt.

A könyv olvasása során olyan dolgokra kaptam magyarázatot, amiket a film nézése közben sose tudtam megválaszolni, mint például az utcai lámpaoszlop ott létét, amit mindig is furának véltem, Narnia létrejöttét vagy a szekrény rejtélyét. Most viszont mindenre fény derült, azonban nemcsak ezek miatt tetszett meg végül a könyv. Mint az értékelés elején is megemlítettem, az elején számomra kínkeserves volt. Elég gyakran tettem félre a könyvet és kezdtem bele egy újabb regénybe. Lassan már ott tartottam, hogy félbehagyom az egészet, de megjelent Jadis és onnantól kezdve nem hagytam abba az olvasást. Lehet azért, mert vártam a fő gonoszt, az ellenséget, hiszen ilyen típusú könyvekben mindig kell lennie egy rossznak is. Bár nem rá számítottam, mégis a felbukkanása egy újabb kérdésre adott a választ, ugyanis Jadis elég jelentős szerepet fog betölteni a második kötetben.

Szó, ami szó a végére megtetszett az egész történet és merem ajánlani mindenkinek. Főleg, akiket annyira elvarázsolt Narnia birodalma, mint engem, illetve azoknak, akik kicsit el akarnak szakadni a komolyabb könyvektől. Ugyanis arról szól, amiről mindenki álmodott. Hiszen ki nem akart gyermekkorában, vagy esetleg felnőttfejjel elmenekülni egy olyan világba, ahol királyok és királynők élnek, varázslatok történnek és beszélő állatok jelennek meg előtte?

Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:

„Ki hallott már beszélő salátáról?”

„– Mármost, uram – szólalt meg hivatalos komolysággal a buldog –, tisztázzuk, mi maga voltaképp? Állat, növény vagy ásvány?”

„– A keservét! – szakadt ki Digoryból. – Lennék csak egy kicsit nagyobb, akkorát húznék be Andrew bácsinak!”